A fotózás egy olyan tevékenység, amely egyszerre lehet kreatív önkifejezés és szakmai karrier. De mi lehet az oka annak, hogy az emberek ezt a művészeti ágat választják, oly sok lehetőség közül?

Fotó: Párkányi Tamás

Mindenki másban tehetséges.

Minden embernek van egy nézőpontja és véleménye, amit az önkifejezés számos eszközével a világ elé tárhat. Van aki a festészet útján, van aki a költészeten keresztül versek, regények formájában, és van aki a fotográfiát választja. Hogy ki milyen formában nyilvánít véleményt (esetünkben ez egy NAGYON tág fogalom), egyéni preferencia és beállítottság kérdése. Lehet valakinek nagyon szép, mély gondolatai vannak, de nem rendelkezik olyan szintű írói vénával, hogy papírra vesse őket. Lehet valakinek fejben gyönyörűbbnél gyönyörűbb vizuális elképzelése, ha nem fűlik a foga a festészethez. És akkor ott van a fotózás, amihez szintén kell egy bizonyos érzék, és sokakban ez van meg.

Mi fogja meg az embert a fotózásban?

Önkifejezés. A fotózás lehetőséget ad arra, hogy az emberek megmutassák, hogyan látják a világot. Egy szépen megkomponált kép, egy érdekes perspektívából készült fotó önmaga egy történetet mesélhet el. Játék a színekkel, fényekkel, árnyékokkal, perspektívákkal. A kísérletezés öröme, amelyből jobbnál jobb fotók készülhetnek, egy akár teljesen hétköznapi dologról, vagy történésről. Nem mellesleg a fotózás technikai oldala is rendkívül érdekes lehet. A fényképezőgépek működésének megértése, az objektívek kiválasztása és a különböző beállítások kombinálása sok ember számára jelent izgalmas kihívást. Fontos hozzátenni, hogy az alkotói folyamat nem merül ki abban, hogy a fényképezőgéppel elkészítjük a fotót. Az efféle önkifejezés szerves része az utómunka, ahol tökéletesítjük az elkattintott képet. Persze itt is lehet túlzásokba esni, de melyik művészeti ágban nem? És persze egyéni preferencia kérdése is, ki szerint mi túlzás, de ebbe most nem szeretnék mélyebben belemenni.

Fontos pillanatok megörökítése. A fényképezés nevezhető egyfajta időutazásnak is. Egy-egy utazás, nyaralás, baráti és családi események. Mind olyan helyzetek ahol az ember fotókat készít, amit később, akár évek múlva is örömmel néz vissza, felidézve a emlékeket és azokat az érzéseket amiket a kép készültekor éltek át. Sokan a mai napig nyomtatott formában, albumban gyűjtik ezeket az emlékeket és/vagy bekeretezve ezen emlékekkel díszítik otthonaikat. Én is közéjük tartozom. Ha nem az átlagembert vesszük aki „vakon” fotózik telefonnal, hanem egy hobbi- vagy profi fotóst, aki komolyabb figyelmet szentel a kompozícióra, beállításokra stb, akkor az ezeken az eseményeken készült fotók, sokkalta jobbak, érzelemdúsabbak is lehetnek, ami egy plusz értéket ad a fotónak, a kép nézőjének pedig egyedülálló élményt.

Kapcsolatteremtés, egymás támogatása. Mint számos más hobbi, a fényképezés szeretete is összehozza az embereket. Világszerte léteznek fotós klubok/csoportok, akik rendszeresen kisebb vagy nagyobb csapatba verődve járnak össze közösen hódolni a hobbijuknak. Legyen szó egy street fotós kihívásról, modellfotó workshopról, vagy akár online eseményről, az emberek kapcsolatokat építenek, tanulnak egymástól és szakmai illetve baráti kapcsolatok szövődnek. A hangsúly a közös érdeklődési körön és egymás támogatásán van. Persze itt is előfordulnak fekete bárányok, olyanok akik nem hajlamosak segíteni hasonszőrű társaikat, ellenben éles kritikával illetik őket, de ez egy másik cikkem témája lesz. Szerencsére belőlük kevesebb van, de úgy érzem velük is foglalkozni kell.

Hivatástudat. Van aki „csak” hobbi fotós, és van aki ebből (is) él. Utóbbiak között van akinek ez „csak” munka, de a legjobbak inkább mint hivatásként tekintenek a fényképezésre. A hivatásos fotós, örömmel végzi a munkáját, az előkészületektől az utómunkáig. A hivatásos fotós első számú célja nem a pénzkeresés és a tömeggyártás. Az első helyen az örömszerzés áll önmaga, illetve az esetleges megrendelő és a közönség számára. Egy portré, páros portré, esküvő vagy egyéb esemény fotózása öröm az alkotó számára, de semmi nem fogható ahhoz az örömhöz, amikor egy ügyfél elégedettségét fejezi ki az alkotó felé, és visszatérő ügyfele lesz a fotósnak. Minden fotózás egy-egy kihívást jelent, aminek örömmel áll elébe a hivatásos fotós. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden munkát el kell vállalnia egy fotósnak. Aki főként embereket fényképez, pl portré vagy jegyes, nem biztos, hogy szívesen vállalna el egy termékfotózást. Bár vannak fotósok akik több szegmensben is otthonosan mozognak, általánosságban a legjobb az, ha specializálódnak. Nagyon nagy tévhit, hogy ha valaki ért a fotózáshoz, akkor bármiről tud professzionális szintű fotót készíteni. De ez is egy másik cikk témája lesz😊

Összegzés: Legyen szó hobbiról vagy hivatásról, a fotózás lehetőséget ad az embereknek arra, hogy szabadon alkossanak, és a saját ütemükben dolgozzanak. A fotózás világa folyamatosan fejlődik. Az új technológiák, trendek és stílusok állandó inspirációt nyújtanak azoknak, akik szeretik a kihívásokat. Akár hobbijának, akár hivatásának választja valaki a fotózást, a közös nevező mindig a szenvedély és az alkotás öröme. A fotózás nem csupán képek készítése, hanem egy olyan utazás, amelyben az ember saját magát is jobban megismerheti.

Fotósként sokszor vagyok abban a helyzetben, hogy a barátaim/ismerőseim megmutatják a telefonnal készült fotóikat, hogy értékeljem. Többségében valóban szép képeket látok általuk, de magamban azt gondolom, milyen kár érte. Mert hiába mutat jól egy telefon tenyérnyi kijelzőjén, azon kívül, hogy megosztják a social mediában, nem sokat tudnak vele kezdeni. Pedig egyik-másik nagyon jól nézne ki például nagy méretben nyomtatva! Na de, hogy miért, vagy inkább hogyan csapja be az embert a telefon kijelzője? Tarts velem és megtudod!

1. A kijelző mérete és a pixelsűrűség

Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat. A telefon kis mérete miatt nagyobb a pixelsűrűség (ppi - pixel per inch). De ez mit is jelent? Azt, hogy amíg egy  nagyobb felületen, mint egy monitoron szinte azonnal feltűnnek bizonyos képi hibák, a telefonon nézve ezek szinte teljesen rejtve maradnak, mivel a kép részletei sűrűbben helyezkednek el. Ilyen hibák lehetnek a képen megjelenő zaj, elcsúszott élesség, vagy szigorúan véve, annak teljes hiánya, illetve a képjavító szoftver bakijai. 

2. A kijelző típusa

A telefonok nagy része olyan IPS vagy OLED kijelzővel rendelkezik, amiknek alapból szaturáltabb és kontrasztosabb a szín visszaadása. Ezért a telefonos fotók sokkal élettel telibbnek tűnnek, ezáltal "szebbnek" is az átlag felhasználó számára. Viszont egy-egy helyes színbeállításokkal megszerkesztett fotó, túlszaturáltnak és kontrasztosnak tűnhet a kelleténél. Én is sokszor tapasztalom, hogy azok a fotóim amiket otthoni gépen kidolgozok és monitoron jól mutatnak, telefonon visszanézve (pl social media felületen), nagyon túlszaturáltak. 

3. A képfeldolgozó szoftver

Amikor telefonnal csinálunk egy fotót, az nem nyers (akkor se teljesen az, ha van lehetőség RAW formátumban lőni). A telefonok szoftveresen javítják fel az összes fotót amit készítünk. Ha önmagában csak a benne lévő objektívre és szenzorra támaszkodnának a gyártók, a telefonos fotók minősége alig lenne jobb a legelső nyomógombos telefonok képminőségénél. Na de ez 2024-ben elfogadhatatlan lenne, így muszáj volt kezdeni valamit ezzel és jobb híján maradt a szoftveres feljavítás. Ennek ami az előnye, az a hátránya is. Bár az elkészült fotó szép lesz (a telefon kijelzőjén), de nem a teljes valóságot adja vissza. A fotó bizonyos részeit a szoftver adja meg, főleg textúrák tekintetében. Emiatt van az, hogy amikor monitoron nézel vissza egy telefonos képet és mondjuk bele is nagyítasz, nem lesz olyan szép és részletgazdag, mint a telefon kijelzőjén nézve. Ez a mesterséges intelligencia fejlődésével persze egyre jobb lesz, de 100%-os valósághűséget soha nem fog adni. Persze ez nem feltétlenül kell hogy foglalkoztassa az átlag felhasználót.

4. Végszó

Lehet nagyon szép fotókat lőni telefonnal, senkit nem akarok arra biztatni, hogy rohanjon megvenni a legdrágább fényképezőgépet és az azzal lőtt fotókat álljon neki kidolgozni otthon egy fotószerkesztővel. A mai modern telefonok tökéletesen kielégíti az átlag felhasználói réteget. De ha nem csak nyaralós, kirándulós, családi eseményeket megörökítő fotókat szeretnél amiket néha-néha visszanézel a Facebookon, hanem komolyabban érdekel a fotózás mint hobbi, érdemes beszerezned egy fényképezőgépet és megismerkedni a képszerkesztés művészetével. Nem kell egyből a legdrágább MILC vagy DSLR gépet megvenned, léteznek nagyon jó kompakt fényképezőgépek is. Én például családi és baráti programokra, nyaralásra stb. egy Canon G7X II kompakt fényképezőgépet viszek magammal, ami fotósként kielégíti minden vágyamat ilyen esetekben. De vannak olcsóbb gépek is amik jók lehetnek. Ha ilyen ambíciókkal rendelkezel, bátran menj be egy szaküzletbe és kérj tanácsot az értékesítőktől, vagy akár fotós tematikájú Facebook csoportban is szívesen segítenek tapasztalt fotósok. Addig is használd bátran a telefont, egy jó fotóhoz több kell mint a technikai tökéletesség. Jó szem kell hozzá!

A témával kapcsolatban olvasd el ezt is: https://bogdanphotos.blog.hu/2024/11/12/mi_az_a_megapixel_es_tenyleg_fontos

Sokan úgy gondolják, hogy minél magasabb a megapixelszám, annál jobb lesz a képminőség. De mi is az igazság? Tarts velem, és tudd meg, hogy valóban számítanak-e a megapixelek, vagy van-e ennél fontosabb tényező, amit érdemes figyelembe venni.

Mi az a megapixel?

A megapixelszám azt mutatja, hogy hány millió képpontból (vagy pixelből) áll egy kép. Így minél magasabb a megapixelszám, annál nagyobb lehet a kép mérete, ami részletgazdagabbá teszi a fotót. Ez jól hangzik, igaz? De a képméret önmagában nem garantálja a jó minőséget.

Miért nem minden a megapixel?

Bár sokan a megapixeleket helyezik előtérbe, a fotó valódi minőségét nem csak ezek befolyásolják. Az egyik legfontosabb tényező a kamera szenzormérete. A szenzor az a része a fényképezőgépnek vagy telefonnak, amely a fényt befogadja, és a képet létrehozza. Minél nagyobb a szenzor, annál több fényt tud befogadni, ami részletgazdagabb, élesebb és szebb képeket eredményez, különösen gyenge fényviszonyok között. Alább egy mérettáblázat a legelterjedtebb szenzorokról példákkal illusztrálva:

Telefonok és a megapixel-hype

A legtöbb telefon nagy megapixelszámmal reklámozza magát, de fontos tudni, hogy a szenzoruk kicsi. Hiába van egy telefon kamerájában akár 200 megapixel, ha a szenzor mérete kicsi, a fényérzékenység, a dinamikatartomány és a részletek megőrzése gyengébb lehet egy profi, nagyobb szenzoros fényképezőgéphez képest. Éppen ezért sokszor látni, hogy a telefonon jól mutató fotók monitoron már nem tűnnek olyan minőséginek, főleg ha bele is nagyítunk. Tegyük hozzá, a telefonon jól mutató fotó sem önmagától néz ki olyan jól (a telefon kijelzőjén), hanem az abban lévő képjavító szoftver húzza fel minőségileg. Nem is beszélve a telefonok kijelzőjéről amik alapból hajlamosak túlszaturálni a színeket és nagyobb kontraszttal láttatja a képet, de ez egy másik blog témája lesz.

Hogyan válassz jó kamerát?

Ha minőségi fotókat szeretnél készíteni, ne csak a megapixeleket nézd! A szenzor mérete sokkal fontosabb. Ma már elérhetők olyan telefonok is, amelyek 1 colos szenzorral rendelkeznek, ami a felső kategóriás kompakt fényképezőgépekkel is felveszi a versenyt. Ezek a telefonok valódi előnyt nyújthatnak, ha szenvedélyesen fotózol, és minőségi eredményt vársz.

Összegzés

Ne hagyd, hogy a megapixelszám elvakítson! Egy 200 megapixeles telefonkamera nem fog szebb képet készíteni, mint egy „csak” 16 megapixeles profi fényképezőgép, ha a szenzorméret kisebb. De ez ne tántorítson el a fotózástól, akár telefonnal, akár profi fényképezőgéppel dolgozol! Egy jó képhez több kell, mint a technika – jó szem és az a képesség, hogy megörökítsd a pillanatot. Szóval, ha megvan az érzéked, bátran fotózz, akár telefonnal is!